A forbes.hu újságírója dr. Molnár Klárát, az Effekteam igazgatóját, Móra Veronikát, az Effekteam alelnökét, valamint Gerencsér Balázst, a NIOK vezetőjét kérdezte arról, hogy mi a jelentősége az adózók által a nonprofit szervezeteknek felajánlott SZJA 1%-nak, ezzel kapcsolatban mire számítanak az idén, illetve hogyan alakult a magyarok adományozási szándéka azóta, hogy itthon is megjelent az új típusú koronavírus. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a cikkből, amely teljes terjedelmében a következő linken érhető el: https://forbes.hu/uzlet/fontos-hogy-ha-valami-mar-evek-ota-epul-most-is-megkapja-a-tamogatast-ado-1-koronavirus/

Az elmúlt két évben csökkenés látható a felajánlásokban, aminek oka Móra Veronika, az Effekteam egyik alelnöke szerint egyértelműen az adóhatóság által készített „automatikus” adóbevallás bevezetése. (Az adózó csak akkor találkozik felajánlás lehetőségével, ha belép az ügyfélkapun keresztül az adóbevallási felületére, vagy külön, postán kell beküldenie a rendelkező nyilatkozatot.) A szervezet igazgatója, dr. Molnár Klára úgy látja, ezen akár egy államilag finanszírozott kampány is segíthetne, bár felvetődik a kérdés, hogy mennyire jutna célba az üzenet egy olyan időszakban, amikor az emberek többsége leginkább a járvánnyal kapcsolatos hírekre, tendenciákra és megoldásokra kíváncsi.

Összességében nehéz előrejelezni, hogy nőni vagy csökkenni fog-e a felajánlások összege, de valószínűsíthető, hogy a »top 10-ben« átrendeződés lesz – mondja Móra. – A járvánnyal összefüggő területeken dolgozó szervezetek kerülnek inkább előtérbe, ezek fognak nagyobb mértékben részesedni a felajánlásokból.”

Azzal, hogy az adó 1%-on és úgy általában a szervezetek hétköznapi működésén most kisebb a figyelem, Gerencsér is egyetért. Szerinte „sokkal nehezebben fognak felajánlást kapni azok a szervezetek, amiknek a működése nem kapcsolódik közvetlenül a koronavírushoz…” Fontosnak tartja, hogy még jobban odafigyeljünk arra, hova kerül a felajánlásunk.

A tudatos döntést az Effekteam vezetői is lényegesnek tartják: „A felajánlásokat szeptember-október táján utalja ki az adóhatóság, tehát ne csak arra gondoljanak, hogy most mire van szükség (a határidő 2020. május 20. – a szerk.), hanem hogy néhány hónap múlva mi várható. Az akut, azonnali segítség mellett akkor is szükség lesz például a jogvédő, közösségépítő, fiatalokkal foglalkozó szervezetek munkájára is.”

Kik kerültek nehéz helyzetbe?

A járvány az egyéb szektorok életéhez hasonlóan a civilekét is nagyban érinti. „Sok szervezet fog megszűnni, sokaknak kell stratégiát váltani akár szakmai, akár működési-finanszírozási téren. Sok esetben felülvizsgálatra szorulnak a megkezdett, működtetett vagy akár a tervezett programok is” – mondja Molnár. Úgy látja, mint minden válság idején, most is fokozott mértékben van szükség a civil szervezetekre, az általuk nyújtott szolgáltatásokra és segítségre, hiszen sok esetben ők az egyetlenek, akik ételosztással, lakhatás keresésével támogatják azokat a sérülékeny csoportokat, akiket a válság következményei a leghamarabb és a legjobban sújtanak.

Móra ezt azzal egészíti ki, hogy már most látható, mekkora a nyomás azokon a szervezeteken, akiknek a munkája összefügg a járvánnyal. „Ez nemcsak a marginalizált vidéki térségekben, szegregátumokban dolgozó szervezetek esetében van így, de jogsegélyt nyújtó, jogvédő civilekre is igaz.”

Ráadásul a civileknek a járvány után kialakult társadalmi, szociális átrendeződés kezelésében is fontos szerepük lesz majd, várhatóan sokkal több feladatuk lesz, mint az elmúlt években.

„Ugyanakkor a mostani helyzetben maguk a civilek is segítségre szorulnak: a pályázatokból és adományokból élő szervezetek többségének nincs olyan tartaléka, melynek révén a most megnövekvő igényeket ki tudnák elégíteni, sok esetben a közreműködő munkatársak, segítők bérének kifizetése is nehézséget okoz” – mondja Molnár.

A lakosság többet, a vállalati szféra kevesebbet adakozik

Mindkét szervezet vezetői úgy látják, alapvetően nőtt az adományozási kedv az elmúlt hetekben-hónapokban, a forgalmat a karácsonyi időszakhoz hasonlítják. Az Effekteam szerint is – az első sokk után – megnőtt a lakossági szolidaritás: „Gombamódra szaporodnak a sikeres adománygyűjtő kampányok, a crowdfunding kezdeményezések, vagy akár a különböző pénzgyűjtő- és osztó alapok. Ugyanakkor korábbi katasztrófahelyzetek tanulsága az, hogy a kezdeti lendület és figyelem viszonylag alábbhagy, és az akut helyzet elmúltával az elhúzódó következmények enyhítésére már jóval nehezebb támogatást szerezni.”

A lakossághoz képest a vállalatok „lemaradóban” vannak: bár sok helyen, sokféleképpen megjelent a segíteni akarás (termékek, szolgáltatások ingyenessé tételével), általánosságban a civilek azt tapasztalják, a cégek a saját dolgaikkal vannak elsősorban elfoglalva.

(Borító)kép: Tim Mossholder / Unsplash