Bognár Károly idén januárban csatlakozott az Effekteam csapatához kommunikációért és üzletfejlesztésért felelős külső munkatársként. Korábban több nagyvállalat kommunikációs és CSR vezetőjeként is dolgozott, néhány évig pedig a civil szektorban − a KÖVET Egyesület külső kapcsolati, majd ügyvezető igazgatójaként − is kipróbálta magát. 2017 óta szabadúszó tanácsadóként tevékenykedik, így találtak egymásra a megújult Effekteammel.  

Mikor találkoztál először a fenntarthatóság és a CSR, azaz a vállalatok társadalmi felelősségvállalása fogalmakkal?

2005-ben kerültem a CIB Bankhoz kommunikációs igazgatóként. Amikor eldőlt, hogy engem választanak, a leendő főnököm lazán megjegyezte: és hozzád fog tartozni a CSR is. Fogalmam sem volt, hogy az meg micsoda. A CIB egy olasz nagybank hazai leánya, az olaszok pedig jóval előrébb jártak már akkor ebben a témában, mint mi. Úgyhogy nem kellett mást tennem, mint jól kinyitni a szemem és a fülem, és tanulni tőlük.

És mit tanultál?

Amikor mi még ott tartottunk, hogy rendszert igyekeztünk vinni a bank támogatási gyakorlatába, ők már akkor azt mondták, hogy a CSR valami olyasmi, amelynek minden elemében át kell hatnia a vállalat működését. Tehát egy banknak például nem múzeumnak vagy gyermekegészség-ügyi központnak kell lennie, hanem elsősorban felelősen működő banknak. Ennek pedig a hitelpolitikájában, a munkatársak fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vevő teljesítményértékelésében és sok másban is meg kell megmutatkoznia. Ezek persze nagyon messzire mutató megállapítások voltak, ma azt mondanám, túlmutattak a koron, amelyben születtek. Rám mindenesetre nagy hatást gyakoroltak.

Elégedett voltál azzal, amit ott és akkor tenni tudtál a felelősebb működés érdekében?

Igen is, meg nem is. Elégedett voltam azzal, hogy sok programot indítottunk el, amitől a szó etikai értelmében jobb lett a bank, jobb lett ott dolgozni, sokan kapcsolódtak be az akciókba, tetszett nekik, hogy az ő munkahelyük ilyesmiket csinál. Nem voltam viszont elégedett azzal, hogy nem sikerült a dolgok mélyére hatolni.

Ezt követően a MÁV-nál helyezkedtél el, szintén kommunikációs és CSR vezetőként. Egy ekkora vállalatnál meg tudtál valósítani valamit mindabból, amit a CSR-ről akkor már tudtál?

Azt már a bankban megtanultam, hogy nem lehet mindent egyszerre megcsinálni, a kis lépéseknek is örülni kell. A MÁV-nál egy évet töltöttem, s ez alatt az idő alatt főleg a környezetvédelemre, az utasokkal való kapcsolatokra és a munkatársakkal való bánásmódra igyekeztünk koncentrálni az erőforrásainkat. Arra is megpróbáltuk rábírni a menedzsmentet, hogy figyeljen oda jobban az érintettek véleményére, meglátásaira, javaslataira. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült megszerveznünk a MÁV történetének első érintetti fórumát, amelyen az akkor alakuló új stratégiát mutattuk be az érdeklődőknek.

Néhány évet a civil szektorban is eltöltöttél. Ott milyen tapasztalatokat szereztél?

Mondhatnám, hogy mivel a KÖVET főleg környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, ezért sokkal jobban megértettem a környezetvédelem fontosságát a fenntarthatóságban. Ez azonban csak részben lenne igaz. Nagyobb hatással volt rám, hogy együtt dolgozhattam a hazai fenntarthatósági szakma egyik legeredetibb gondolkodójával, Tóth Gergellyel, aki a gyökereinél próbálta megragadni a problémákat. A közgazdasági modell alapjait feszegette. Szellemileg nagyon izgalmas időszak volt ez a számomra.

Ezt követően úgymond eltűntél a fenntarthatósági színtérről.

Foglalkoztam még egy darabig fenntarthatósági ismeretterjesztéssel egy csapatépítő vállalkozásnál, amelynek tulajdonosa nagyon elkötelezett a fenntarthatóság ügyei iránt. Minden évben szerveztünk általános iskolásoknak egy kétnapos környezetvédelmi, fenntarthatósági érzékenyítő programsorozatot, évről évre különböző fókusztémák mentén, mint amilyen például az energiafelhasználás, a fogyasztási szokások, a biodiverzitás. Itt a gyerekeknek játékosan beszéltünk komoly dolgokról.

Azután tényleg jött egy kis szünet. Egybeesett az életemben egy családi tragédia és az állásom elvesztése, és kellett egy kis idő, amíg ebből sikerült újraépíteni magam, emberként is, vállalkozóként is.

Hogyan találtatok egymásra az Effekteammel?

Az egyesület vezetőjével, Molnár Klárival régóta ismerjük egymást, a KÖVET-es időkben pedig egyfajta rendszeres kapcsolat is volt közöttünk, illetve az általunk vezetett szervezetek között. Én 2016-ban jöttem el a KÖVET-től, de Klárival időről időre találkoztunk, beszélgettünk azután is. Tavaly év végén vetődött fel, hogy kellene az egyesületnek egy kommunikációs ember. Megállapodtunk. Bevallom őszintén, hogy nekem ez nem egyszerűen egy kommunikációs megbízás, hanem egy jó lehetőség is arra, hogy újra mélyebb kapcsolatba kerülhessek a fenntarthatósági kérdésekkel, a szakmával. Ebben Klári kiváló partner, hiszen ha valaki, akkor ő tisztában van a magyar és a nemzetközi fenntarthatósági folyamatokkal, tőle tehát lehet tanulni.

Mi most a legfőbb feladat az Effekteam kommunikációjában?

Két évnyi munka van abban, hogy a Magyar Adományozói Fórumból egy modern, dinamikus arculatot öltő szervezet, az Effekteam Egyesület lett. És természetesen nemcsak az arculat változott, hanem az arculatot meghatározó tartalom is. A kommunikációban az elsődleges cél most az, hogy tudatosítsuk ezt a változást a tagságban, a partnerekben, a vállalatokban, a szakmában, azaz újrapozicionáljuk a szervezetet. Ha valaki ránk gondol, ne az jusson eszébe, hogy ja, ez az az egyesület, amelyik adományozással foglalkozik, hanem az, hogy ez az az egyesület, amelyik segíteni tud nekem abban is, hogy még felelősebben tudjak működni, hogy körültekintően mérjem a társadalmi hatásaimat, hogy értesüljek a fenntarthatóság legújabb trendjeiről, hogy tanuljak más cégek példájából.  

Mit gondolsz ma CSR-ről, (integrált) fenntarthatóságról, felelős vállalati működésről?

Nevezzük akárhogyan is a dolgot, ha körbenézek a világban, nem azt látom, hogy fenntarthatósági szempontból nyugodtan hátradőlhetnénk a fotelben. Ugyanakkor azt sem mondanám, hogy nem történt, nem történik semmi. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ami történik, az nem elég. Például nagyon sok vállalat ambiciózus karbonlábnyom-csökkentési terveket közöl és valósít meg, de az összes CO₂ kibocsátás valahogy mégis inkább nő, mint csökken. Miközben nyakunkon a klímaváltozás, mindenki, a kormányok és a vállalatok egyaránt, még mindig azt tartja a legnagyobb problémának, ha nincs növekedés. Az interneten közzétett műholdfelvételekből láthatjuk, hogy a koronavírus-járvány hatására mennyivel tisztább lett a levegő Kína egyes tartományaiban és Észak-Olaszországban (és nyilván mindenhol máshol is). Ez mutatja, hogy körülbelül mekkora korrekcióra lenne szükség csak ahhoz, hogy tisztább levegőt szívhassanak be az emberek. Ekkora korrekció azonban hosszabb távon láthatóan nincs benne a rendszerben, mert attól összeomlana. Úgyhogy marad a működés minél fenntarthatóbbá, felelősségteljesebbé tétele az egyik oldalon, illetve a fogyasztás racionális visszafogása, a másikon.