A vállalatok fenntarthatósági jelentéstételi gyakorlatát érintő legújabb uniós és hazai szabályozások megjelenése óta a nagyközönség is egyre gyakrabban találkozhat olyan betűszavakkal, mint az ESG, a CSRD vagy az ESRS. De vajon hogyan élik meg a cégek a követelményeknek való megfelelés gyakorlati aspektusait, milyen kihívásokkal, nehézségekkel szembesülnek és ezekre milyen megoldásokat alkalmaznak? – erről szól az a beszélgetés, amelyre nagyvállalati szakemberek részvételével kerül sor az Effekteam Egyesület október 7-i szakmai konferenciájának keretében.

Az Üzleti működés és az ESG kihívásai című panel során a Fémalk, a CIB Bank, a Hell Energy, az OTP Bank és a MOL képviselői osztják meg gyakorlati tapasztalataikat az ESG-átállással és az új szabályozásoknak való megfeleléssel kapcsolatban. A kerekasztal-beszélgetést Pogány Éda moderálja, aki az üzleti fenntarthatóság egyik elismert hazai szakértője. A Syngenta Seeds Europe regionális fenntarthatósági vezetője több évtizede foglalkozik a témával, nem csak gyakorló nagyvállalati szakemberként, hanem a civil szférán belül és az oktatás területén is. Két ciklust töltött a WWF Magyarország kuratóriumában, amelyből egyet a testület elnökeként, és négy éven át oktatott üzleti fenntarthatóságot angol nyelven a Budapesti Gazdasági Egyetemen, ahol jelenleg a Fenntarthatósági Tanács társelnöke. A szakembert most a tervezett panel kapcsán kérdeztük.

Mit tapasztalsz a magyar piacon működő vállalatok körében, mennyire vannak felkészülve az ESG-átállásra és az új szabályozásoknak való megfelelésre?

A tőzsdei cégeket – amelyekre első körben vonatkoznak az új jelentéstételi kötelezettségek – nem érte felkészületlenül a szabályozás, hiszen velük szemben már eddig is szigorú elvárásokat támasztottak a tulajdonosok és a befektetők. A tőzsdén nem jegyzett, de nemzetközi hátterű nagyvállalatok számára sem ismeretlen az ilyen típusú adatszolgáltatás, hiszen külföldi anyacégeik már évek óta készítenek – különféle sztenderdek szerint – ESG jelentéseket. Természetesen, az új előírások alapján most nekik is finomhangolniuk kell korábbi gyakorlataikat, és ebben is számíthatnak központjaik támogatására. A nagyvállalatok beszállítóiként, üzleti partnereiként a közepes méretű vállalatok is találkozhattak már a fenntartható működésre vonatkozó auditokkal, hiszen gyakran a karbonlábnyom nagy része nem közvetlenül egy vállalat saját tevékenységi körében jelentkezik, hanem valamelyik beszállítónál. Itt talán még nem mindenhol alakultak ki az adatszolgáltatással és jelentéstétellel kapcsolatos sztenderd belső folyamatok, ezekre kell most figyelmet fordítani. A kisebb vállalkozásokat ugyan egyelőre nem érintik közvetlenül a bevezetett kötelezettségek, viszont ők általában agilisak, és képesek gyorsan alkalmazkodni, ebben rejlik az előnyük. Összességében az látszik, hogy a szabályozások bevezetése felbolydította a piacot: egyre több vállalat, vállalkozás fordít figyelmet a fenntarthatósági követelmények teljesítésére és a jogszabályi megfelelőségre, hiszen a jövőben ez egy „licence to operate”, azaz a működés elengedhetetlen feltétele lesz – és tapasztalatom szerint meglátják majd az ebben rejlő előnyöket, lehetőségeket is. Ez lenne a cél.

A tulajdonosi, befektetői nyomáson és a szabályozások által támasztott kötelezettségeken túl mennyire érzékelhető a fenntarthatósággal kapcsolatos elvárás a magyar társadalom, a hazai fogyasztók részéről?

Van egy réteg, akik számára nagyon fontos a fenntarthatóság, és itt kiemelem különösen a fiatalabb generációkat, ahol kifejezetten érzékelhető az ilyen jellegű igény erősödése. Ugyanakkor, ma Magyarországon sokan élnek nehéz anyagi körülmények között vagy mélyszegénységben is, amikor az elsődleges szempont nem az, hogy mennyire fenntartható egy adott termék vagy szolgáltatás, hanem, hogy mennyire megfizethető. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a vállalatok akkor tesznek a legtöbbet a szemléletformálásért, ha az egészségesebb és fenntarthatóbb termékeket, szolgáltatásokat kedvezőbb áron is kínálják. Ezzel környezeti és társadalmi szempontból is pozitív irányba tudják befolyásolni a fogyasztók döntését. Akad ilyenre jó példa Magyarországon is, amikor jelentősen sikerült csökkenteni egy népszerű termék csomagolásának a mennyiségét, azzal komoly megtakarítást lehetett elérni és ennek egy részét árcsökkentésre felhasználni, hogy a fenntarthatóbb csomagolást válasszák minél többen, így a háztartásokban is kevesebb hulladék keletkezzen. Az ára miatt fogy belőle sok, és közben a kevésbé tudatos vásárló is hozzájárul egy környezeti cél megvalósulásához. Ez igazán dicséretes. Jó lenne több ilyen gondolkodást látni.

A hazai vállalatok jelenleg számos kihívással néznek szembe az ESG-átállás és a jelentéstételi követelmények teljesítése kapcsán. Hosszabb távon milyen előnyöket hozhat számukra, ha beépítik az ESG szempontokat az általános üzleti stratégiájukba és a működési gyakorlatukba?

Az átállás kétségkívül sok feladattal jár, de úgy gondolom, hogy az ESG-keretrendszer alkalmazása hosszabb távon nemcsak a fenntarthatósági szemlélet elterjedését ösztönzi, hanem a gazdasági szereplők hatékonyabb és üzletileg sikeresebb működéséhez is hozzájárul, akár az üzleti modell újragondolásához is elvezethet. A vállalatok szempontjából a két legfontosabb változás a folyamatok, illetve az üzleti gondolkodás és döntéshozatal tekintetében várható. A szabályozások rá is kényszerítik őket, hogy felülvizsgálják és – szükség szerint – átalakítsák jelenlegi üzletmenetüket: a meglévő, de túlságosan bonyolult folyamatokat egyszerűsíteniük kell, míg a hiányzókat ki kell dolgozniuk. Ez most egy nehéz, kihívásokkal teli időszak, de amint a folyamatok kialakulnak, illetve áttekinthetőbbé válnak, könnyebben lehet majd integrálni őket a vállalatirányítási rendszerekbe, így a teljes vállalati működés gördülékenyebbé és átláthatóbbá tehető. A fenntarthatósági szemlélet elválaszthatatlanul beépül a döntéshozatalba is. Az üzleti stratégia megalkotásához és megvalósításához valamennyi terület közreműködésére szükség lesz a gyártástól a logisztikán, a marketingen és a HR-en át a pénzügyig. Az integrált gondolkodás láthatóbbá teszi a vállalat erősségeit és segít kiküszöbölni a gyengeségeket, javítja az intézkedések hatékonyságát és elősegíti egy fenntarthatóbb üzleti modell kialakítását.

Az általad vezetett kerekasztal-beszélgetés során mire fogod helyezni a hangsúlyt?

A fenntarthatósági szabályozásokról mostanában nagyon sok szó esik különféle rendezvényeken, fórumokon, workshopokon. Engem – és gondolom a közönséget is – leginkább a gyakorlati megvalósítás során tapasztalt kihívások, nehézségek, megoldások és tanulságok érdekelnek, az, amit a meghívott vállalati szakemberek a saját cégeiknél az ESG keretrendszer bevezetése során és ennek kapcsán tapasztaltak. Kiemelném, hogy a keretrendszer önmagában csak egy eszköz, a lényeg a tevékenység, az eredmények (outcome) és a hatások (impact), tehát mindaz, amit az ESG megragadni igyekszik. A jó és a rossz példákból egyaránt lehet tanulni, és nem csak a bevált megoldások, sikeres vállalati intézkedések szolgálhatnak inspirációval mások számára, hanem az együttgondolkodás, a lehetőségek közös mérlegelése is. Ezért is várom kíváncsian a tervezett beszélgetést.