Már elérhető annak az átfogó kutatásnak az eredménye, melyet a Social Impact Alliance for Central & Eastern Europe® 2020 és 2023 között, 11 közép-kelet-európai országban – köztük Magyarországon – végzett arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységekkel növelhető a magántőke áramlása a valódi hatással bíró megoldások irányába és miként javítható ennek hatékonysága. Az elkészült jelentés többféle nézőpontból elemzi az összegyűjtött adatokat.
A Social Impact Alliance for Central & Eastern Europe® nevű független think tank 2020 és 2023 között 11 közép-kelet-európai országban (Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Horvátországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában) végzett átfogó kutatást, melynek keretében 7600 kvantitatív interjú és több mint 230 találkozó valósult meg a magán-, az állami és a szociális szektor képviselőivel. „A magántőkében rejlő lehetőségek kiaknázása a közjó érdekében a közép-kelet-európai régióban” című jelentés az interjúk és találkozók során összegyűjtött információkat elemzi, illetve kitér Ukrajnából származó adatokra is, mivel a háború kontextusa, katalizátora és mozgatórugója volt a régióban a vállalkozások, befektetők és magánszemélyek tevékenységeinek.
A tanulmány fő témái közé tartozik az egyes csoportok társadalmi szerepvállalásának jellege, motivációik és korlátaik, valamint ajánlások arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységek előtérbe helyezésével lehet növelni a magántőke áramlását a valódi hatással bíró megoldások irányába, illetve hogyan lehet ennek hatékonyságát javítani. Az összegyűjtött ismeretanyagot országok, célcsoportok és tudásterületek szerint vizsgálja a jelentés, mely arra is kitér, hogy az ukrajnai háború milyen hatással volt a jótékonykodásra a közép-kelet-európai régióban.
Az országokkal foglalkozó rész mind a 11 közép-kelet-európai ország esetében ismerteti a fő makrogazdasági és társadalmi adatokat, az adózási és jogi környezetet, az adományozás és önkénteskedés alapvető adatait, valamit felsorolja a magántőkében rejlő lehetőségek közjó érdekében való kiaknázásának akadályait és az üzleti szférával, a közigazgatással és a szociális szektorral szemben támasztott elvárásokat (fenntartható fejlődési célok).
A célcsoportokra vonatkozó rész a legfontosabb információk elemzését 10 célcsoporthoz kapcsolódóan tartalmazza, beleértve a családi vállalkozásokat, a kis- és középvállalkozásokat, a nagyvállalatokat, a befektetőket, a nagyközönséget, a következő generációkat, a nonprofit szervezeteket, a szociális vállalkozásokat, a közigazgatást, a kutatóintézeteket és a felsőoktatási intézményeket. Az anyag összefoglalja az egyes csoportok tevékenységeit, a nagyobb szerepvállalás akadályait és motivációit, valamint ismerteti a legfontosabb eredményeket és ajánlásokat.
A tudásterületekről szóló rész tematikus leírásokat és adatokat tartalmaz, többek között a fenntartható fejlődési célok (SDG-k), adórendszerek, munkavállalói önkénteskedés és pro bono szolgáltatások, válsághelyzetben való segítségnyújtás, oktatás, együttműködés és kapacitásépítés vonatkozásában. Bemutatja a jelenségeket, információkkal szolgál a regionális helyzetről, és kvantitatív adatokat ismertet.
Tekintettel arra, hogy az ukrajnai háború jelentős hatással volt a jótékonykodásra a közép-kelet-európai régióban, az ottani lakosság körében is sor került egy kvantitatív kutatásra. A jelentés erre vonatkozó része az Ukrajnának nyújtott külföldi segélyt elemzi és értékeli az ukrán lakosság szemszögéből: jelenleg ki támogatja Ukrajnát, az ukránok szerint kinek kellene még támogatást nyújtania, jól látják-e az igényeket és azokat próbálják-e kielégíteni, a nyugati országok elkötelezettsége stabil marad-e vagy csökken, ha elhúzódik a háború.
A szociális hatások ökoszisztémája a közép-kelet-európai régióban
A jelentés megállapítja, hogy a régió legtöbb országában 30 éve létezik szabad piacgazdaság, és a magánszemélyeknek és a vállalatoknak is egyre több forrás áll rendelkezésére és egyre nagyobb a szándékuk a segítésre. A régió gazdasági növekedése stabil, így a társadalom vagyona is növekszik. A közép-kelet-európai régió legtöbb országa az Európai Unió tagja, ami irányt szab a társadalmi fejlődésüknek is. Az elmúlt időszak válságai – a COVID19-világjárvány és az ukrajnai háború – jó alapot jelentenek a változáshoz: a közép-kelet-európai régió számos olyan polgára kezdett jótékonykodni, aki korábban nem tette ezt. Itt az idő, hogy a CEE régió konkrét lépéseket tegyen ennek a szerepvállalásnak a fenntartása érdekében, és azért, hogy fokozódhasson az együttműködésre és párbeszédre való nyitottság. Ahhoz, hogy a szociális hatások olyan rugalmas ökoszisztémája épülhessen ki, amely képes ellenállni a média függetlenségét, a demokráciát és a jogállamot érintő fenyegetéseknek, három erős pillérre van szükség: elkötelezett magánszemélyekre, vállalatokra és befektetőkre; erős és független civil szervezetekre; valamint támogató és átlátható jogi környezetre.
Elkötelezett magánszemélyek, vállalatok és befektetők
A kutatás eredményei azt jelzik, hogy a társadalmi felelősségvállalás nem szerves része a legtöbb polgár és vállalat életének, illetve működésének a közép-kelet-európai régióban, sokkal inkább spontán, konkrét helyzetre adott válaszként, érzelemvezérelten valósul meg. Mivel a régió piacai viszonylag fiatalnak tekinthetők, a vállalkozások és befektetők számára még mindig a profit elérése a legfontosabb cél, ami gátolja egy társadalmilag felelősebb hozzáállás megvalósulását. Ugyanakkor számottevő az ilyen szerepvállalás növekedési potenciálja. A megfelelő motivációval a közép-kelet-európai régió polgárai a jelenleg adományozott összeg (2,7 milliárd euró) csaknem kétszeresét (5,5 milliárd eurót) lennének hajlandók jótékony célra fordítani. A lakosság körében egyre többen vannak az ún. közepes adományozók, akik a fiatal középosztály tagjai és megengedhetik maguknak nagyobb összegek hatásorientált módon történő adományozását. Sajnálatos, hogy ők nincsenek hatékonyan megszólítva, nincsenek nekik szóló ajánlatok. Jelenleg a motivációt a vállalatok számára főként külső tényezők (szabályozások, az anyavállalat elvárásai, fokozódó nyomás az ügyfelek és az alkalmazottak felől) jelentik, és hiányzik náluk a stratégiai, következetes cselekvéshez szükséges tudás és készségek. Egyelőre nem látják, hogy milyen üzleti előnyökkel járhat egy ilyen megközelítés. A kisebb vállalkozások tartanak a szükségtelen pénzügyi kockázatoktól, és ahogy a napi működéshez kapcsolódó költségek növekednek, a túlélésre, és nem a társadalmi szerepvállalásra koncentrálnak. A mérhető társadalmi és környezeti hatásra koncentráló befektetések új területnek számítanak a régióban. Még csak most jönnek létre az első ilyen kezdeményezések, de a befektetési döntések feltételrendszere nem változott, még mindig az üzleti életképesség az első. A legtöbb befektető az ilyen típusú befektetéseit a portfóliója külön részének tekinti és gyakran inkább a hagyományos jótékonykodással kapcsolja össze. Ugyanakkor minden országgal kapcsolatban megfogalmazódott, hogy ez a terület növekedni fog, de javítani kell a piaci kínálatot, valamint a támogatáshoz és szakértői segítséghez való hozzáférést.
Erős és független civil szervezetek
Az elmúlt időszak válságai megmutatták, milyen fontos szerepe van a civil szervezeteknek a régióban a szociális hatások erős ökoszisztémájának kiépítésében. Ezek stabil fejlődése a magán- és közszféra számára is prioritást kellene, hogy élvezzen, hiszen ez közvetlenül vezet a társadalmi és környezeti kihívások jobb kezeléséhez – mutat rá a jelentés. A közép-kelet-európai régióban több mint 800 000 bejegyzett nonprofit szervezet van, de számos közülük vagy nagyon kis léptékben, vagy egyáltalán nem működik. Ezek a szervezetek erősen függenek a közfinanszírozástól, ez pedig szorosan összefügg a magántámogatások szétforgácsolódó jellegével, egy-egy konkrét helyzetre érzelmi alapú reakcióként való nyújtásával. A legnagyobb részük projektalapon működik, ami megnehezíti a hosszú távú tervezést és a hatások megvalósítására való összpontosítást. A nagyobb ellenállóképesség együtt jár a pénzügyi függetlenséggel. A régióban jelenleg a nonprofit szervezetek viszonylag kis része folytat kereskedelmi tevékenységet, így kis részük önfenntartó, és a CEE régió számos országában ezt törvények is korlátozzák. A szociális vállalkozás koncepciója egyre nagyobb figyelmet kap a régióban, de az ezt szabályozó jogi előírások számos, a rendes üzleti gyakorlatban jelen nem lévő kötelezettséget és korlátozást fogalmaznak meg, így a szociális vállalkozások kevéssé versenyképesek a piacon. A külső tényezők mellett belső korlátok is láthatók: a szervezet profi irányításához, a megfelelő ajánlatok készítéséhez, a kommunikációhoz, támogatásgyűjtéshez, átlátható jelentéskészítéshez szükséges készségek hiánya. A megfelelő munkaerőt megszerezni és megtartani is kihívás. A nonprofit szervezetek vezetőinek kiégése, a szociális szférából az üzleti szektorba való elvándorlása ismert jelenség.
Támogató és átlátható jogi környezet
Az államnak kulcsszerepe van egy lehetőségeket támogató (de legalább semleges) környezet kialakításában a szociális hatások ökoszisztémájában résztvevők – tőketulajdonosok és a szociális hatások érdekében tevékenykedők – számára. A jelentés kiemeli, hogy a közigazgatás nemcsak a szabályozói oldalra van hatással, hanem a társadalmi szerepvállalással kapcsolatos közhangulatra is. A stratégiák és a közigazgatási szervek együttműködésre való nyitottsága a régióban nem egyforma. Vannak országok, ahol már külön stratégiák és szervek működnek az érdekeltekkel való párbeszéd fenntartására, máshol még mindig nincsenek meg a szabályok és a struktúrák, amelyek megszabnák az irányt és a prioritásokat a többi szektor számára. A tágan értelmezett társadalmi felelősségvállaláshoz és a befektetésekhez kapcsolódó témák nem élveznek prioritást, ezeket gyakran több minisztérium és több kisebb egység kezeli. A jelentésből az is kiderül, hogy a legtöbb közép-kelet-európai országban nincsenek jogi ösztönzők arra, hogy a magántőke tulajdonosai megosszák a vagyonukat. A nagyobb adományozók számára különösen vonzó adókedvezmények csekélyek vagy nincsenek. A bürokrácia, az átláthatóság hiánya és az olyan jogi akadályok, mint a pro bono szolgáltatásokra kirótt áfa visszatartó erőként vannak jelen a vállalkozások, befektetők és magánszemélyek társadalmi felelősségvállalásánál. Míg a szociális hatások ökoszisztémája egyre értettebbé válik a régióban, és az uniós szabályozások is előremozdítják ezt a területet, a közép-kelet-európai tagországok az uniós irányelveket különböző módon ültetik át a gyakorlatba, így az országokban eltérő a jogi környezet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nincs egységes piac, és egyelőre a filantrópia és a társadalmi felelősségvállalás egyéb formáinak vonatkozásában nem valósul meg a régióban a tőke szabad áramlása.
A kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények fontos szerepe
A tudatosság, az ismeretek, az eszközök és a szakértők hiánya számos kihíváshoz vezet, ezért az oktatási rendszer nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy az ökoszisztéma fel legyen készülve a közelgő változásokra. Legfőbb szerepe, hogy már korán növelje a gyerekek és tizenévesek tudatosságát, illetve, hogy szakembereket és szakértőket képezzen az ESG és a fenntarthatóság területén, mert ezekre egyre nagyobb szükség van a munkaerőpiacon. Az oktatás rendkívül fontos szerepe ismert a régióban – A 4. fenntartható fejlődési cél, a minőségi oktatás a harmadik legfontosabbnak tekintett fenntartható fejlődési cél, de a társadalmi felelősségvállalás témaköre jellemzően sem a közoktatásban, sem a felsőoktatásban nem része a tanterveknek – állapítja meg a tanulmány.
Az eredeti jelentés itt érhető el.
Forrás: © CEE Impact Foundation
