Dr. Molnár Klára és Veres-Papp Hajnalka neve ismerősen cseng a felelős vállalatok körében. Az Effekteam Egyesület két oszlopos tagja hosszú évek óta vállvetve támogatja a hazai piacon működő cégek felelősségvállalási törekvéseit, a társadalmi ügyek előmozdítását, a szereplők közötti együttműködést és tudásmegosztást. Ezúttal a kulisszák mögé, kettőjük szakmai és személyes kapcsolatába adtak betekintést.
Klári, mi a titka annak, hogy lassan két évtizede töretlen lelkesedéssel vezeted az Effekteamet és dolgozol a társadalmi ügyek érdekében?
K: Annak idején az ügyvédkedésből érkeztem a civil szektorba. Azért váltottam, mert hívásom volt ide: egy nagyon erős belső hang irányított a nonprofit szervezetek és társadalmi ügyek világába. Ez a hívás aztán egy erős küldetéssé vált és jókora lendületet adott. Ráadásul, az Effekteam (akkori nevén Magyar Adományozói Fórum) missziója számomra nagyon szerethető, amiért érdemes volt akkor, és érdemes ma is mindennap felkelni és tenni. Azt hiszem, ez a két összetevő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy idén már a huszadik évemet töltöm az egyesületnél. Mindezek mellett, a szervezet vezetése egy sor olyan skillt hozott elő belőlem és fejlesztett az évek során, amit nagyon élveztem megtanulni és/vagy a felszínre hozni. Folyamatosan ki kellett lépnem a komfortzónámból. Sok mindenről soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. Ez minden nehézségével együtt folyamatosan karban tartotta az adrenalinszintemet és járulékosan nagyon sok belső gyógyulást hozott az életembe.
Hajni, téged mi hozott az egyesülethez és tartott itt immár 15 éve?
H: Nálam nem volt annyira tudatos ez a választás, mint Klárinál, de azt határozottan éreztem, hogy olyan dologgal szeretnék foglalkozni, ami nemcsak különleges, hanem hasznos is. Az egyetemről kilépve először önkéntesként kezdtem el dolgozni az egyesületnél és segítettem Klári munkáját. Annyira megtetszett ez a közeg és az itteni feladatok, hogy azt vettem észre, igazából nem is keresek másik munkahelyet. Szerencsére, Klárinak sikerült megteremtenie a feltételeket ahhoz, hogy hosszabb távon is itt maradhassak, munkavállalóként.
K: Hajnival nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Már az elején kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni, mert fél szavakból is értjük egymást. Ki se kell mondanom, vagy le se kell írnom mindent, ő mégis pontosan tudja, hogy mire gondolok. Ezen felül nagyon jóleső az a fajta elköteleződés a társadalmi ügyek és a szervezet iránt, amit benne is megtapasztalhattam. Ezek már mind ott voltak a közös utunk legelején is.
Hajni, egy korábbi interjúban azt mondtad, Klári mellett mindig érezted, hogy van tered a fejlődésre. Ez alatt pontosan mit értettél?
H: Az elmúlt másfél évtizedben az egyesület szakmai tevékenységének bővülésével együtt fejlődhettem én is, amiért nagyon hálás vagyok Klárinak. Szinte minden feladatba beleláthattam, beletanulhattam a szervezet működtetéstől és a vállalatokkal való kapcsolattartástól kezdve a marketingkommunikáción és a különféle projektek menedzselésén át a kutatási anyagok és tanulmányok készítéséig vagy a szakmai események szervezéséig.
K: Hajnival nagyon sok mindent együtt alakítottunk ki és tanultunk meg. Mivel ilyen fajta szervezet nem működött korábban idehaza, így az egész tevékenységünket az elejétől fogva a learning by doing elve jellemezte. Nem csoda, ha mindketten úgy érezzük, hogy nagyon sokat fejlődtünk az itt töltött idő alatt, és mivel mindig kevesen dolgoztunk a szervezetben, ezért mindig elég változatos tevékenységeket tudott vinni egy-egy munkatárs. Én minden kollégámnak azt szoktam mondani, hogy nemcsak rajtam, de rajta is múlik, hogy hova tud fejlődni nálunk, hiszen feladat az mindig van bőségesen a missziónknak köszönhetően.
Hogyan emlékeztek vissza az első közös munkátokra? Mi volt az a pillanat, amikor éreztétek, hogy jól tudtok együttműködni?
H: Lehet, hogy nem ez volt az első közös munkánk, de biztos, hogy az elsők egyike volt, amikor bevállaltuk egy tanulmány elkészítését egy neves banknak. Nagyon szerettük volna tartani a határidőt, de akkora falat volt az iromány, hogy az utolsó napon hajnali 2-ig bent maradtunk az irodában, hogy le tudjuk adni e-mailben az anyagot.
K: Azt hiszem, azon túl, hogy nagyon elfáradtunk, élveztük a közös munka minden pillanatát. Ráadásul, ez az anyag a bank egy új, hosszú évekig ikonikus projektjét alapozta meg, így utólag nagyon büszkék vagyunk, hogy áttételesen hozzájárulhattunk hasznos társadalmi ügyek, programok megvalósulásához.
Mik azok az értékek vagy tulajdonságok, amelyek miatt ilyen összhang van közöttetek?
K: Azt hiszem, mindkettőnknek nagyon fontos, hogy úgy érezzük, nap, mint nap valami jót teszünk, hogy valakiknek, valahol a mi munkánk következtében jobb lesz az élete. Mindketten nagyon megoldásfókuszúak vagyunk, bármilyen nehézség vagy probléma esetén azon jár az agyunk, hogyan lehetne mihamarabb megoldani és előre menni. Ezen felül mindketten szeretjük a minőségi munkát, ami mind tartalmát, mind külalakját tekintve megüt egy magasabb színvonalat. Az is összeköt minket, hogy mindketten jó szervezők vagyunk.
H: A megoldásfókuszú gondolkodás mellett számomra nagyon fontos az a fajta szervezettség, átlátható ügymenet, ami az Effekteamet jellemzi. Klári irányításával olyan struktúrát sikerült kialakítanunk az évek során, ami egyensúlyba hozza a kreativitást, a precizitást és az eredményességet.
Ha visszagondoltok az elmúlt évekre, van olyan kedves történet vagy meghatározó pillanat, amit különösen őriztek kettőtök közös munkájából?
H: Ez is egyike volt az első közös projektjeinknek. Az éves konferenciánkra készültünk december elején, Mikulás-nap környékén. A véges kapacitásaink ellenére nagyon szerettünk volna kitenni magunkért. Már akkor is díjat osztottunk a felelős vállalatok számára, és gondoltuk, hogy milyen jó fejek leszünk, ha az oklevél mellé adunk kisebb fajta mikulásvirágokat is. Azzal sajnos nem számoltunk, hogy valakinek azt a sok kis virágot be is kell csomagolnia az esemény előtti estén. Megcsináltuk, de többet már nem volt mikulásvirág.
K: Azt hiszem, mindig is többet szerettünk volna adni, mint amennyit tudtunk, mert mindketten akkor érezzük jól magunkat, ha a tőlünk telhető legtöbbet meg tudjuk tenni a körülöttünk levőkért.
