A járványhelyzet nyomán kialakult válság a civil szervezeteket sem kímélte: forrásaik számottevő része elapadt, tevékenységük, aktivitásuk visszafogására kényszerültek, nagy hatást gyakorolva ezáltal természetesen az általuk menedzselt jó ügyekre. Nem véletlen, hogy egy panelbeszélgetés keretében ezzel a témával is találkoznak majd az érdeklődők az Effekteam október 1-jei online konferenciáján. Móra Veronikát, az Ökotárs Alapítvány ügyvezetőjét, a panel moderátorát a téma rövid összefoglalására kértük.  

Gyakorló civil szervezeti vezetőként hogy látod, hogyan-mennyiben érintette a civileket a koronavírus-válság, miként tudtak reagálni a helyzetre?

Mint a társadalom minden szereplője, a civilek esetében is meghatározó volt a járványhelyzet.
Több más szervezet mellett májusban a Civilizáció koalíció is készített erről felmérést saját civil hálózatán belül. A 85 válaszadó háromnegyede már akkor, rövid távon is elszenvedett gazdasági veszteségeket, és ugyanennyi esetben akadályozta a veszélyhelyzet a szervezeteket tevékenységeik végzésében. Hasonló arányban gondolták továbbá úgy: fennáll a veszély, hogy a jövőben is bevételektől és támogatásoktól esnek el. Ezzel együtt a szervezetek nagyobbik része többé-kevésbé zökkenőmentesen alkalmazkodott a helyzethez távmunka és online találkozók bevezetésével, sőt 40%-uk új tevékenységekbe vágott bele, közvetlenül a járványhelyzetre reagálva: adományokat osztott, pénzügyi támogatást nyújtott, jogsegélyt biztosított vagy a digitális oktatás szervezésében vett részt. A bajba jutottak megsegítésére indított programok közül is kiemelkednek az adománygyűjtő akciók: az adjukossze.hu oldalon az ilyenkor szokásos forgalom több mint tízszerese volt mérhető, ami vetekszik a karácsony előtt jellemző adakozási kedvvel.

Mennyiben változott meg a vállalatok támogatási gyakorlata a COVID idején, és mennyire lehet tartós ez a támogatási gyakorlat, mit hozhat e téren a járványhelyzet javulása?

A támogatások eléggé vegyes képet mutatnak − felmérésünk szerint az egyéni adományozási kedv átmeneti felfutása volt tapasztalható, ugyanakkor a civilek visszaesést érzékeltek a céges együttműködésekben. Ennek nyilván az az oka, hogy a legtöbb vállalat a saját gazdasági nehézségei miatt leállította támogatási programjait, vagy az erre szánt forrásait átcsoportosította néhány olyan nagy szervezethez (mint pl. a Vöröskereszt), amelyek közvetlen, azonnali segítséget adtak a rászorulóknak pl. élelmiszercsomagok, higiéniai eszközök formájában. Ugyanakkor sok civil szervezet, amely tavasszal aktív volt a válsághelyzet kezelésében körülbelül mostanra élte fel a tartalékait, és külső, például vállalati támogatás nélkül aligha fogja tudni folytatni a munkáját. Ezt a tényt fontos lenne felismerni, és a további támogatási gyakorlat kialakításában érvényesíteni. Már csak azért is, mert pillanatnyilag senki sem tudja megmondani, hogy a társadalom mely csoportjainak mikor és hogyan lesz újra szüksége segítségre.

Hogyan tud hatni a civil szektor a vállalati szférára annak érdekében, hogy minél gyorsabban, a civilek szempontjából kedvező irányba változzon ez a gyakorlat?

Úgy gondolom, hogy ennek egy kétirányú folyamatnak kell lennie − önmagában a civil szektor nem biztos, hogy hatni tud a vállalati szférára, ha utóbbiban nincsen erre nyitottság és odafigyelés. A járvány sem változtatott azon a tényen, hogy az alulról szerveződő helyi közösségek jelentik a civil társadalom alapvető építőköveit − fontos lenne ezért a korábbi években elindult közösségi programok folytatása és kiterjesztése, igazítva a mostani helyzethez. 

A konferencia részletes programja és regisztráció: itt.