A felelős vállalati működés kapcsán egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatósági szempontok érvényesülése a termékek előállítása és szállítása, a nyersanyagok beszerzése, a beszállítók tevékenysége és az ellátási lánc átláthatósága terén egyaránt. Arról, hogy mindez mit is jelent a gyakorlatban, az Effekteam október 1-jei konferenciáján lesz szó annak a kerekasztal-beszélgetésnek a keretében, amelyet dr. Schillinger Attila vezet. A Széchenyi Alapok marketing és fenntarthatósági vezetőjét, az ESGCore.com blog szerkesztőjét ennek apropóján kérdeztük.
Ön ESG szakemberként is ismert. Azok számára, akik esetleg még nem ismerik ezt a fogalmat, összefoglalná röviden, hogy pontosan mit is jelent az ESG és mi a jelentősége a vállalatok szempontjából?
Az ESG a vállalatok számára a modern kor Noé bárkája, és most zajlik a beszállítás. Olyan globális kihívásokkal nézünk szembe, élen a klímaváltozással, amelyek egyre sürgetőbb, rendszerszintű megoldásokat kívánnak. Ezt ismerte fel először 2019-ben a legnagyobb amerikai vállalatok vezetőit tömörítő Business Roundtable, majd később a Világgazdasági Fórum (WEF), amikor kijelentették, hogy az idő meghaladta azt a szemléletet, hogy a vállalatok csak a részvényesek rövid távú érdekeit szem előtt tartva, a profitra koncentráljanak. A jövő vállalatának sokféle célcsoport – a dolgozók, a beszállítók, a vevők, a környezet és az ahhoz tartozó közösségek – érdekeit kell kiszolgálnia. Az ESG ennek ad keretrendszert, adatalapúvá, és ezzel mérhetővé teszi ezt a sokrétű tevékenységet három területen: környezet, társadalom és vállalatirányítás. Az ESG egy eszköz, nem cél – a cél a fenntarthatóság. Az ESG pedig azért Noé bárkája, mert aki ma nem száll be, az a jövőben nem tud megfelelni az új, kettős piaci standardnak, amely most már a pénzügyi teljesítmény mellett valódi társadalmi hatást, hasznosságot vár el a vállalatoktól, és a finanszírozásuk jelentős részét ehhez köti. Nagyjából 30 trillió dollár áramlott néhány év leforgása alatt a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő pénzpiaci alapokba. Ez a világ összes pénzeszközeinek csaknem a harmada. A fenntarthatósági cunami elindult. Aki olvasta az IPCC legutóbbi jelentését a klímaváltozásról, annak azt hiszem világos, hogy miért. Kevés az időnk, és alapvető változásokat kell elérnünk abban, ahogyan egymáshoz és a bolygónkhoz viszonyulunk. Éppen ezért az ESG nem CSR. Nem vállalati kozmetika, ami a felszínen alkalmazandó, hanem vállalati genetika, ami mélyreható változásokat hoz a kollektív DNS-ben.
Hogyan látja a hazai vállalatok tevékenységét az ESG tükrében? Milyen lehetőségekkel és kihívásokkal szembesülnek mostanában ezen a téren?
Mára nagyon sokan ráeszméltek az „ESG jelenségre”, és többen megkezdték a felkészülést. Hozzájárult ehhez az is, hogy megváltozott a jogalkotói környezet, megjelentek az első Európai Uniós jogszabályok, amelyek egyes piaci szereplőket az ESG tevékenységük transzparens fejlesztésére és riportolására köteleznek. Jönnek a kötelező vállalati környezeti és klímajelentések. A Magyar Nemzeti Bank publikálta zöld hitelezési irányelveit, és a Budapesti Értéktőzsde is ESG iránymutatást adott ki a kibocsátóknak. Azt látni, hogy 2023 vízválasztó év lehet az ESG teljesítmény jelentése szempontjából. Addig pedig érdemes felkészülni arra, hogy legyen mit riportolni. Ez az ESG integrációját jelenti a vállalati stratégiába, struktúrákba, kultúrába és az adatgyűjtéshez használt technológiákba. Igen kevés az idő mindezt megugrani, ezért aki hezitál, az lemarad. Nagy kihívás a hazai piacon a vezetői és szervezeti elköteleződés megteremtése a gyors és mélyreható transzformációhoz. Mi magyarok nagyjából 30 éve élvezzük a fogyasztói társadalom lehetőségét. Alighogy azt hittük, megérkeztünk, azt lájuk, hogy recsegnek-ropognak a kapitalizmus keretei. Megkérdőjeleződik az állandó növekedés szentsége és lehetősége. Most, amikor egy ránk erőltetett közösségi lét után (úgy hívták, kommunizmus) dúskálhatunk az individualizmusban, és végre azt nézhetjük, hogy nekünk egyénileg mi a jó, megint azt várják tőlünk, hogy gondolkodjunk többes számban, és nézzük azt, hogy mi jó a közösségnek helyi, hazai és globális értelemben. Érthető, ha össze vagyunk zavarodva, mi is az irány, miért is kéne változtatnunk egyéni, vállalati és társadalmi szinten. Főképp, amikor azt látjuk, hogy mások még nem mozdulnak. Mindenkit megkísért a kifogáskeresés, mint rövid távú kiút. Eközben az óra pedig ketyeg. Szó szerint fogy körülöttünk a levegő.
Az utóbbi időben hogyan változtak a vállalati gyakorlatok nemzetközi szinten és idehaza? Milyen szcenáriók várhatók az ESG terén?
Én mindig a „feladat-határidő-felelős” triumvirátusban gondolkodom. E téren az ESG, mint feladat adott, a határidők néhány évben mérhetők, ami a bevezetést és a jelentéstétel elindulását illeti. Egyre több vállalat nevez ki szakmai felelőst a terület élére. Többségében – helyesen – fenntarthatósági vezetőt alkalmaznak, aki jó esetben tagja a vállalat legfelső irányításának, de legalábbis nekik felel. Több élenjáró vállalat máris megkezdte az ESG adatgyűjtést. Néhányan átfogó, páran pedig már a pénzügyi jelentésükkel is integrált ESG adatokat publikálnak. A terület egyre inkább integrálódik a pénzügyekkel, előtérbe kerül a CFO-k szerepe. Az ESG invesztíciókat igényel, ahol most már kétféle értékteremtést kell vizsgálni szempontként: a pénzügyi megtérülést és a társadalmi, környezeti hasznosságot. Meg kell találnunk a módját, hogy a nagy kihívásainkat profitábilisan tudjuk megoldani, de a haszon fogalma közben kibővül, és a nem pénzügyi hasznosság visszahat a pénzügyire. Egyre több hazai és nemzetközi felmérés eredménye mutat arra, hogy – főképp a fiatal generációk körében – a fenntarthatóságban élen járó termék, szolgáltatás kívánatosabb, és az ilyen felelős, aktív vállalat keresettebb munkaadó. Azt azonban veszélyesnek tartom, hogy az ESG mérésében még nem alakult ki egységes, globális standard. Ma még sokszor almát körtével hasonlítunk össze, és könnyű elveszni a standardok dzsungelében. Ez reputációs problémákat is okoz, hiszen gyakori a greenwashing jelensége. Ki dönti végül is el, hogy egy gyakorlat valóban fenntartható-e vagy csak annak tüntetik fel? Ezen mindenképp változtatni kell!
Az Effekteam konferenciáján Ön fogja moderálni azt a panelbeszélgetést, melynek résztvevői a vállalatok felelős beszerzéseit, beszállítói kapcsolatait veszik górcső alá. Ön szerint mi motiválhatja a vállalatokat arra, hogy fenntarthatósági, felelősségvállalási szempontokat vegyenek figyelembe ezeken a területeken?
Ha már Noé bárkája, akkor ebben a hajóban együtt ülünk. Vegyük például az üvegházhatású gázok kibocsátását. Meglehet, hogy egy milliárdos forgalmú vállalatnak csak egy központi irodája van, melynek kicsi a környezeti lábnyoma, de mi van a termékei előállítása, szállítása, a felhasznált nyersanyagok megtermelése során felszabaduló károsanyag-kibocsátással? Vagy egy ország esetében mi a helyzet akkor, ha vezető a fenntarthatóság tekintetében, de ezt nagyrészt fosszilisenergia-exportból finanszírozza? Az így „kiszervezett” környezeti lábnyoma hova számít? Hol húzzuk meg egy szervezet felelősségének a határait? Hogyan tudjuk az értékláncon végigvinni a saját ESG standardjainkat? Egyre inkább azt látni, hogy ezek megkerülhetetlen kérdések, és úgyszintén megkerülhetetlen a felelősség, amit a vállalat és beszállítói közösen viselnek. Percepcionálisan ez ma már így van. Az ESG jogalkotás pedig most zárkózik fel ehhez. A kulcsszó mégsem a kényszer, hanem a kapcsolat, amely a vállalat és partnerei között működik vagy sem. Ezt fogjuk körüljárni beszélgetőtársaimmal, Kiss Enikővel, az IKEA Magyarország Market Communication Coordinatorával, Maczelka Márkkal, a SPAR Magyarország kommunikációs vezetőjével, Radácsi Lászlóval, a Budapesti Gazdasági Egyetem stratégiai rektorhelyettesével, Vadnai Ágnessel, a magyarországi McDonald’s éttermeket üzemeltető Progress Étteremhálózat Kft. kommunikációs és fenntarthatósági vezetőjével és Zadravecz Zsófiával, a Lafarge Cement Magyarország fenntarthatósági és marketingkommunikációs igazgatójával.
A konferencia közvetítés erre a linkre kattintva tekinthető meg.
