Radácsi László PhD, a Budapesti Gazdasági Egyetem stratégiai rektorhelyettese is meghívást kapott az Effekteam Egyesület október 1-jén tartandó éves szakmai konferenciájára, ahol a felelős vállalati beszerzések, beszállítói kapcsolatok, ellátási lánc témájával foglalkozó panelbeszélgetés résztvevőjeként osztja meg gondolatait, tapasztalatait. A szakemberrel egy rövid interjú keretében beszélgettünk néhány olyan érdekes és fontos kérdésről, amelyekről majd részletesen is szó lesz a rendezvényen.
Jelenleg milyen változások zajlanak a vállalati felelősségvállalás és fenntarthatóság terén? Van-e mostanában innováció, és az milyen irányú?
Érdemes különválasztani a legjobb nemzetközi gyakorlatokat, a nemzetközi átlagot és Magyarországot. Az élenjáró vállalatok már évtizedekkel ezelőtt megkezdték azt a kísérletezést, amelynek eredményeképpen mára új üzleti modellek, új technológiák, új eljárások, új mérési rendszerek állnak rendelkezésünkre. A legjobbak azóta is folyamatosan újítanak, igyekeznek kihasználni a fenntarthatóságban rejlő versenyelőnyöket. Az átlagos cégek a szabályozási minimumokat próbálják elérni, sokszor ehhez is jelentős fejlesztésekre van persze szükség. Magyarország és Közép-Európa általában eddig nem tartozott a vállalati fenntarthatósági innovációkban úttörő régiók közé. Nálunk leginkább a multinacionális vállalatok központjaiból „lecsorgó” innovációk jelennek meg, ha egyáltalán. Még mindig sokkal jellemzőbb az általános szintű beszéd, a taktikai PR, a külföldi anyavállalatok jó példáinak szajkózása, semmint az önálló és újszerű cselekvés.
Nemrég jelent meg könyve Felelős és fenntartható vállalat címmel. Mi ösztönözte ennek megírásra?
A könyv története majdnem egy évtizede kezdődött, amikor a vállalati fenntarthatósági szcénában már több szerepet is kipróbálva azon gondolkoztam, hogy érdemes lenne a tapasztalatokat megosztani. El is kezdődött a gondolkodás és az anyaggyűjtés, de mindig akadt sürgősebb és fontosabb tennivaló. Ráadásul, a szakterület az elmúlt évtizedben olyan gyorsan fejlődött, a mai napig annyi változás van a szabályozási környezetben, olyan radikálisan változik az érintetti kapcsolatok menedzsmentjének eszköztára, hogy néha reménytelen vállalkozásnak tűnt ezekkel a fejlesztésekkel lépést tartani. Jellemző a helyzetre, hogy még a kézirat leadásának hetében is született új uniós szabályozás, és épp ekkoriban lángolt fel újra egy nagy vita az Egyesült Államokban a vállalatok társadalmi szerepvállalásáról. A kötet megírása akkor kapott új lendületet, amikor 2017-ben a Budapesti Gazdasági Egyetemen minden üzleti alapszakon kötelező tárgy lett a „Felelős és fenntartható vállalat” című kurzus, melynek tárgyfelelőse lettem. Mára felmenő rendszerben, évente több ezer hallgatónak oktatjuk ezt a témát, és eddig akár témakörönként más-más könyvből, cikkből kellett felkészülni. Most már van tankönyv, ami a szakterület alapjait tartalmazza. Ugyanakkor, nagyon fontos szempont volt számomra, hogy ne csak az egyetemi hallgatók, hanem a téma iránt érdeklődők, azzal a munkakörük részeként foglalkozó gyakorlati szakemberek is kapjanak egy korszerű megalapozást a fenntarthatóság vállalati menedzsmentjéről.
Az Effekteam október 1-jei konferenciáján Ön is részt vesz azon a panelbeszélgetésen, melynek középpontjában a felelős vállalati beszerzések, beszállítói kapcsolatok, a felelős ellátási lánc témája áll. Ön szerint mik a legfőbb hajtóerői, illetve gátjai a fenntarthatóság fejlődésének ezeken a területeken?
Az ellátási lánc fenntarthatósági fejlesztésének évtizedek óta ugyanazok a hajtóerői: a szabályozás, a fogyasztói elvárások, a költségcsökkentési szándék. A COVID-19 járvány ezt a motivációs struktúrát kiegészítette az ellátásbiztonság problémájával. A terület jelentősen fejlődött az elmúlt évtizedekben, elsősorban azon vállalatoknak köszönhetően, akik akár az egyre erősödő szabályozást megelőzve, akár a fejlett piacaikon megtapasztalt fogyasztói számonkérések miatt, akár versenyelőnnyé váltható innovációk érdekében fokozatosan terjesztették ki a menedzsmentrendszereket az ellátási lánc minden elemére. Sőt az elmúlt években végre megindultak a fejlesztések a körkörös üzleti modell irányába, azaz a vállalatok és partnereik egy-egy termék és szolgáltatás teljes életciklusát elemezve fejlesztik együttműködésüket, indítanak alapanyag-, termék- és folyamatinnovációkat. A motivációk mellett legalább annyira fontos megértenünk a hátráltató tényezőket. Érdekes, vagy épp érthető módon, ezen a részterületen is ugyanaz a legnagyobb gát a fejlesztések előtt, mint minden más területen: a felsővezetés nemtörődömsége vagy inkompetenciája. Természetesen van jelentősége az erőforrás-hiánynak, a változásokkal szembeni ellenállásnak, a technikai és technológiai hiányosságoknak, a probléma komplexitásának, de a vállalati esettanulmányokból azt látjuk, hogy ahol a felső vezetői szint elkötelezi magát a fejlesztések mellett, ott ez a folyamat megállíthatatlanná és visszafordíthatatlanná válik.
Van-e olyan szektor, amely élen jár e téren?
Talán nem meglepő, hogy a folyamatosan a fogyasztók „szeme előtt” működő FMCG és háztartási technológiai szektor tette eddig a legnagyobb lépéseket. Persze a sok Távol-Keletre kiszervezett folyamattal nekik is a legnagyobb a kitettségük. A fejlett piacokon a fogyasztók már nemcsak azt várják el, hogy „otthon” minden rendben legyen, de foglalkoztatja őket az általuk vásárolt termékek története is. Ezért sem különös, hogy nemcsak a legtöbb jó vállalati gyakorlat, de a legtöbb tudományos cikk is azokban az országokban születik, ahol ez a fogyasztói tudatosság magas szinten van: az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Németországban.
A konferencia közvetítés erre a linkre kattintva tekinthető meg.
